Túrmezei Erzsébet - Ősz Uram, búcsúzik az élet, mert a gyümölcsök megértek, meleg nyárnak vége lett. Elszáll a vándormadár is, és megborzong a virág is. Hullanak a levelek aranyszínű szemfödélnek. Egyre csendesebb az ének. De borongós ég alatt most az őszért áldalak. Üzensz sárguló levélen, és elémírod az égen vándormadarak jelét, hogy mélyen szívembe rejtsem, vándorvoltom ne felejtsem, vándoroljak Tefeléd. Mind korábban itt az este. Megért a szőlő gerezdje. Hadd mondjak, Uram, neked, mindezért dícséretet. Köszönetet a ködért is, a lehulló levélért is, minden gyümölcsért a fán. Röptéért vándormadárnak. Hirdessétek, könnyű szárnyak, hogy van melegebb hazám! Át a ködön, át az éjen édes zengéssel kísérjen dérbelepte réteken őszi hálaénekem!