Gróf Zichy Antónia (1816–1888) a magyar történelem egyik legrendíthetetlenebb és legtiszteltebb honleánya volt, aki az első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos feleségeként vált a nemzeti ellenállás és az önfeláldozó jótékonyság szimbólumává. Antónia a reformkor ünnepelt szépsége volt. 1834-ben ment feleségül Batthyány Lajoshoz. Házasságuk igazi szerelmi és szellemi szövetség volt: Antónia politikai partnerként is támogatta férjét, és a magyar nyelv, valamint a hazai ipar elkötelezett védnöke lett. A tragédia 1849. október 6-án érte el a családot, amikor férjét a szabadságharc leverése után Pesten kivégezték. Antónia 33 éves volt akkor, három kisgyermek édesanyja. Férje elvesztése után kiutasították az országból, gyermekeivel külföldön élt, majd hazatérése után Isten felé fordult, az életét teljesen a szegények, az 1848-as árvák és az elnyomottak segítésének szentelte. Antónia óriási Zichy-örökséggel rendelkezett. Mivel nem felejtette el a bujdosó magyarokat, vagyonából elképesztő összegeket fordított jótékonyságra. Megalapította a Magyar Gazdasszonyok Egyesületét, árvaházat és ingyenes népkonyhákat tartott fenn. A Zichy család konzervatív, császárhű ága elszörnyedve nézte az özvegy császári udvarral dacoló magatartását és a „pénzszórást”. Úgy döntöttek, megfosztják a jogaitól. Bírósági eljárást indítottak ellene, hogy elmebeteggé, tébolyulttá nyilváníttassák, és gondnokság alá helyezve elvegyék tőle a családi vagyon kezelését. Antónia grófnőnek megalázó vizsgálatokon kellett átesnie. Nemzetközi hírű orvosok és ügyvédek előtt kellett bizonyítania, hogy a javak elosztása és a szegények iránti irgalmasság nem az őrület, hanem a tiszta keresztény szeretet és a hazafisság jele. A pert végül fényes sikerrel megnyerte, megőrizve méltóságát és vagyonát. Batthyány Lajosné a férje halála után 39 éven át, élete végéig kizárólag fekete gyászruhát hordott. Akik ismerték, csak az „áldott grófnő”-ként emlegették. Ezt az éneket neki tulajdonítják. Személyes ismerősöm, Nagy Katalin, akinek nővére, Nagy Erzsébet a Zichyújfalui kastélyban szolgált, ott tanulta ezt az éneket, amit továbbadott a családnak is. Ma is mesélik a történetet az „áldott grófnő”-ről… Az ének Vándor Gyula énekeskönyvében is szerepel.