Szálka ment az ujjamba, és nem tudtam utána másra figyelni, csak a duzzadt, vörös bőrterületre. Sajnos, mindig gyáva vagyok, amikor szálkát kell kihúznom. Tekintettel a várható fájdalomra, lázas sietséggel kerestem elő a csipeszt, és hozzá láttam az irritáló szálka felderítéséhez. Eléggé mélyre fúródott, de sikerült megszabadulnom tőle. Utána csodálkozva láttam, hogy mennyire picike fadarabka volt, és már szégyenkeztem is magam előtt, hogy ekkora ügyet
csináltam belőle.

A szívemben is vannak "szálkák". Néha-néha fájdalom vagy szomorúság támad bennem. Ilyenkor átfésülöm a gyötrelmes részt, hogy megtaláljam az okot. Egy csöppet sem vagyok bátrabb, amikor a lelkemben keresem a baj okát. Mindig félelemmel közelítem meg a fájdalmas területet, még ha Isten vezet is a kín okának felkutatásában. Valójában mindig az derül ki, hogy a tüske teljesen jelentéktelen, a múltnak egy ici-pici darabkája - valamilyen sérelem, vagy be nem ismert bűn. Felhozom azt a keserűség mélyéből, és hálát adok, amiért végre megszabadulhatok tőle. Nyomban megkönnyebbülök, és gyógyulni kezd a szívem.

Legyünk bátrak, merjük felkutatni és eltávolítani a szálkákat szívünkből! A régi sebekre Isten ad gyógyulást.

 

Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! (Zsolt 25,16-17)
               

Jonathan Scott (Connecticut, USA)