Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.
(ApCsel 14,22)

Egy autóbalesetből következő sérülésem miatt az orvosom előjegyzett két MR (mágneses rezonancia) vizsgálatra. Mivel még soha nem estem át ezen, nem tudtam, mire számíthatok.

Először azt gondoltam, mindössze 5 percbe fog telni, de később rájöttem, hogy legalább 40 percig fog tartani, mire a testem minden szeletéről készítenek egy kis képet. Amikor előjegyzésbe vettek, megkérdezték: "Nem klausztrofóbiás?" Habár nyugodt hangon nemmel válaszoltam, magamban azt gondoltam: "Ajaj, ez nem hangzik túl jól!"

A gép előtt állva meglepődtem, hogy milyen szűk helyre fognak betolni. Ahogy lefeküdtem, lassan betoltak a gépbe. Az első percben pánikba estem, és már majdnem elkezdtem kimászni a szűk csőből. De akkor történt valami. Meghallottam a vizsgálatot végző orvos hangját egy hangszóróból, és megnyugodtam. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, valaki figyel rám.

Ebből az élményből megtanultam valamit a szenvedésekről, amikkel a keresztyéneknek szembe kell nézniük. Az életünk ugyanis sokszor szűk helyen visz át, olyan szenvedéseken keresztül, melyek összenyomnak. Ezekben a szorító helyzetekben csak úgy kerülhetjük el a pánikot, ha Isten szavára hallgatunk. Isten meg tud nyugtatni bennünket, és segít erőseknek maradni. Ő soha nem hagy egyedül, mindig figyel ránk.



Isten hangja szól a nyomorúság idején.
             

Van Morris (Kentucky, USA)