Egy szombat este a lelkész későig dolgozott, és úgy döntött, felhívja a feleségét, mielőtt hazaindul. Körülbelül 22:00 volt…Ám a felesége nem vette fel a telefont. A lelkész sokszor csengette. Furcsának tartotta, hogy nem hívja vissza. Amikor kész volt a munkájával, bezárt mindent, és újból tárcsázta az otthoni számot. Érdekes, hogy a felesége most azonnal felvette.

 

– Édesem, miért nem vetted fel eddig?

– De hát nem is hívtál… Itt ülök a telefon mellett egy ideje, olvasgatok…

A következő hétfőn a lelkészt felhívták a gyülekezeti irodában, azon a telefonon, amelyet szombat estén használt. Egy férfi hívta…

– Mondja, lelkész úr, miért telefonált olyan sokszor szombat este? – a hangja különösen csengett…

– Nem tudom, miről beszél…

– Dehogynem! Egymás után többször is hívott, de én nem vettem fel…

A lelkész arra gondolt, talán valamelyik számot tévesen ütötte be akkor…

– Tudja, a feleségemet akartam felhívni, de valószínűleg valamit eltévesztettem…

– Rendben van. Érdekes… Hadd meséljem el a történetemet. Tudja, öngyilkosságot terveztem szombat este, de mielőtt megtettem volna, imádkoztam: "Istenem, ha ott vagy, és nem akarod, hogy ezt megtegyem, adj most egy jelet!” Ekkor csörögni kezdett a telefonom. Megnéztem a hívóazonosítót, és ez állt rajta: "Mindenható Isten". Féltem válaszolni!

A lelkész döbbenten hallgatott… A közösséget, amelyben lelkész szolgál, a „Mindenható Isten” gyülekezetnek hívják.