Volt egy filozófiaprofesszor, aki mélyen elkötelezett ateista volt. Elsődleges célja a kötelező óráin az volt, hogy az egész szemesztert azzal töltse, hogy bebizonyítsa, Isten nem létezhet.

Tanítványai mindig féltek vitatkozni vele kifogástalan logikája miatt. Persze voltak, akik időnként megszólaltak az órán, de a hírneve miatt soha senki nem ment ellene. Minden félév végén, az utolsó napon ezt mondta 300 fős osztályának:

- Ha van itt valaki, aki még hisz Istenben, álljon fel!

Húsz év alatt soha senki nem állt fel. Tudták, mit fog tenni ezután, a történetét szájról-szájra adták tovább… Azt mondta egyszer húsz éve: "Mert aki hisz Istenben, az bolond. Ha Isten létezne, meg tudná akadályozni, hogy ez a krétadarab eltörjön, amikor földet ér. Ilyen egyszerű feladat bebizonyítani, hogy Ő Isten, és mégis képes rá."

És minden évben ledobta a krétát az osztályterem kövezetére, és az száz darabra tört. Az összes diák csendben bámulta. A legtöbbjük úgy gondolta, hogy Isten nem létezhet. Természetesen sok keresztény is elvégezte a szakot, de 20 éven keresztül túlságosan féltek felállni.

Nos, néhány éve beiratkozott egy fiú. Keresztény volt, és hallotta a professzoráról szóló történeteket. Fel kellett vennie a szakát, és félt. Abban a félévben három hónapig minden reggel azért imádkozott, hogy legyen bátorsága felállni, bármit is mond a professzor, és bármit gondol az osztály. Remélte, hogy semmi, amit mondtak, soha nem törhetné szét a hitét...

Végül eljött a nap. A professzor azt mondta:

Ha van itt valaki, aki még hisz Istenben, álljon fel!
Felállt. A professzor és a 300 fős osztály döbbenten nézett rá, ahogy állt a tanterem hátsó részében.

BOLOND! – kiáltott a professzor haragosan. Ha Isten létezne, megakadályozná, hogy ez a krétadarab eltörjön, amikor földet ér!
Ledobta volna a krétát, de közben kicsúszott az ujjai közül, végigsiklott az ingmandzsettáján, a nadrágja redőjén, le a lábán és a cipőjén Ahogy földeért, egyszerűen töretlenül elgurult. A professzornak leesett az álla, ahogy a krétát bámulta. Felnézett a fiatalemberre, majd kirohant az előadóteremből.

A fiatal férfi, aki felállt, elindult a terem elé, és a következő fél órában megosztotta Jézusba vetett hitét. 300 diák maradt ott és hallgatta, amint Istennek az irántuk való szeretetéről és Jézus általi erejéről beszélt.