Életünkben néha olyan időszakhoz érünk, amely üresnek és némának tűnik. Ilyen vagy olyan oknál fogva úgy minden leáll.

 

Nemrégiben úgy éreztem, hogy az én életemben is elhallgatott a zene - mindössze néhány nap leforgása alatt - egy elutasítás, egy veszteség, egy monumentálisnak tűnő kudarc miatt.

 

A sivárság kellős közepette egy kis írásra bukkantam, amelyet több mint 100 esztendővel ezelőtt vetett papírra egy festőművész, John Ruskin.

 

„Igaz, hogy amikor szünetjel van, nem szól a zene - viszont a szünet is része a zenének. Életünk szólamában a dallamot időnként szünetek szakítják meg, és balgaságunkban úgy gondoljuk, vége a zenének. Isten egy időre „megállj”-t parancsol. Talán betegséget küld. Vagy meghiúsulhatnak terveid, hiábavalóvá válhat igyekezeted. Ezáltal hirtelen szünethez érkezünk életünk himnuszában. Fájdalmasnak találjuk, hogy hallgatnunk kell, és nekünk nincs szerepünk abban az énekben, amely különben megállás nélkül száll a Mindenható füle felé.

 

De vegyük csak fontolóra, miről is van szó: hogyan olvassa egy zenész a szüneteket? Látod, hogyan veri az ütemet, hibátlanul, pontosan számolva? Azután a kellő pillanatban megint belép a következő hanggal, tisztán és habozás nélkül, mintha mi sem történt volna.

 

Amikor Isten életünk zenéjét írja, nem tervszerűtlenül dolgozik! Nekünk pedig az a dolgunk, hogy figyeljünk, és ne ijedjünk meg a szünetektől. Ezek felett nem szabad „elkennünk" a hangot, és kihagyni sem szabad őket. Nem teszik tönkre a dallamot, és a hangnemet sem változtatják meg.

 

Ha fölfelé tekintünk, látni fogjuk, hogy maga Isten veri az ütemet. Ha őrajta tartjuk szemünket, akkor kellő időben tévedés nélkül, tisztán zengő hanggal fogunk újra belépni.”

 

Így adta meg nekem az Úr pontosan azt az üzenetet, amelyre olyan nagy szükségem volt: az, ami nekem csak egy nagy ürességnek tűnt, az is része volt életem muzsikájának. Nekem az ő énekét kell zengnem, nem a magamét. Az ő akaratát kell cselekednem, nem pedig a saját fejem után mennem. Hadd nézzek tehát állandóan őrá, hiszen egyedül ő látja a teljes partitúrát. „Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr” (Zsolt 42,9).

 

Elisabeth Elliot
(angolból ford. Williams Alexanderné, Anikó)