A Nap korongja fényesen tűnt fel a horizonton, világossággal, ragyogással szórva tele a várost. Sam arcán is táncolni kezdett egy huncut kis sugár, am felébresztette a fiút. Tétova mozdulatokkal ült fel, és keze önkéntelenül is sovány kis hasára tévedt.

– Hű, de éhes vagyok!

 

Mellette Lévi aludt, akit a testvérei közül a legjobban kedvelt.
– Lévi, ébredj! – mozdította meg gyengéden öccse karját.
– Mi? – nézett értetlenül a fiú.
– Reggel van... apa még a tengeren van... Ki tudja, fog-e halat? Tegnap sem hozott haza semmit. Éhes vagyok...
– Én is... – ült fel Lévi. – Már este éhes voltam.
– Menjünk a gazdag római házához, ott mindig jut valami...
– Nem jó nekünk odamenni, tudod...
– Tudom, de muszáj enni valamit...

 

Néhány perc alatt összeszedték magukat, és óvatosan kiosontak a házból. A reggeli nyüzsgésben könnyen elvegyültek, mentek ők is a piac felé a többiekkel. A piactól nem messze állt egy gyönyörű ház. Mindig megcsodálták, mert soha nem látott virágok nyíltak a kertben, és víz csobogott a közepén. Eddig nem tudták megfejteni, hogyan lehetséges ez, de nagyon szép volt. De ami számukra hívogató volt ma, az a ház kedves ura, a gazdag római. Nem tudni, miért, de szerette a népet, a gyerekeket, és sok jót tett velük. Most is abban reménykedtek, hogy lesz valami harapnivaló...

 

Ahogy közel értek a szép kerthez, látták, hogy a virágos utakon ott sétál a gazdag úr. Katonai ruhában volt, mert a római seregben századosi rangot töltött be. Valami kétségbeesett szomorúság ült az arcán, ahogy kezeit tördelve járt fel, s alá. Még sohasem látták ilyennek. Nem is nagyon mertek közelebb menni, de ő megpillantotta őket.
– Gyertek csak ide! – intett a karjával. – Feladatom van a számotokra. Menjetek el Azár rabbihoz, és mondjátok neki, hogy jöjjön hamar hozzám! Tessék, itt a jutalmatok! – tett Sam kezébe egy pénzt.
– Megyünk, azonnal indulunk! – mondta Sam, és már futottak is. Közben kinyitotta markát, és megnézte a pénzt.
– Drachma! Atiikai drachma! Ezüst... – állt meg hirtelen. – Ebből finom reggeli lesz, még a családnak is jut!
– Előbb teljesítsük a kérését! – mondta Lévi.
– Persze... – válaszolt Sam, és már futottak is a rabbi háza felé, ahol átadták az üzenetet. Aztán a piac felé vették az irányt, mert már nagyon éhesek voltak.

 

Ahhoz az árushoz mentek, ahonnan érezték a frissen sült hal illatát. Kettő hatalmasat vettek kenyérrel, és sietve kihúzódtak a piac szélére, ahol nyugodtabban tudtak enni.
– Na végre! – huppant le Lévi a fűre. – Mindjárt éhen halok! Ez az illat!
– Régen ettünk ilyen finomat, az biztos! – ült le mellé Sam. És csak ettek, ettek, míg volt a halból.
– Mindjárt szebb a világ! – mosolyodott el Lévi.
– Aha... – dünnyögte Sam, és szemét leárnyékolta a kezével. – Nézd csak! Ott megy Azár rabbi, meg a többiek... Egész csapat... Hova sietnek?
– Nézzük meg! – állt fel Lévi.

 

Futni kezdett a két gyerek, és hamarosan beérték a tekintélyes emberek csapatát, akik siettek a város széle felé. Hova mehetnek? Hamarosan megtorpantak, és izgatottan mutattak maguk elé.
– Ott jön Jézus! – kiáltott Azár rabbi. – Menjünk oda hozzá!

 

Jézus valóban ott jött Kapernaum utcáján. Vidám volt és kedves, beszélt a körülötte lévő tanítványaihoz.

– Vajon mit akar tőle a rabbi? – kérdezte Lévi.
– Mindjárt megtudjuk... – mutatott előre Sam. A város véneinek tekintélyes serege már odaért Jézushoz, aki figyelmével feléjük fordult.
– Mester... – hajolt meg Azár rabbi – van itt egy nagyon beteg ember... megbénult. Halálán van. Ő egy római szolgája... egy pogányé... de méltó arra, hogy meggyógyítsd, mert igen jóindulatú a népünkkel, sokat segít, nem kegyetlenkedik, és a zsinagógát is ő építtette nekünk. Szereti a népünket. Nagyon jó ember.
– Elmegyek, és meggyógyítom őt. – felelte Jézus mosolyogva. És már indult is előre, mint aki pontosan tudja az utat.

 

Amikor a ház közelébe értek, találkoztak egy csapat férfivel.
– Ők mit akarhatnak? – állt meg Lévi. – Talán meghalt a beteg?
– Uram, ne fáraszd magad! – szólalt meg az egyik követ. – Barátunk, a százados üzeni neked, hogy nem méltó arra pogány létére, hogy a házába menj. Emiatt nem jött ő sem eléd. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a beteg! Mert ő is hatalom alá vetett ember... És ha parancsol valamit, a szolgái azonnal megteszik...

 

Jézus arca felderült, csodálkozva nézte a követeket, majd lassan a tömeg felé fordult, akik ott hirtelen összesereglettek.
– Bizony mondom nektek, Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet! – Majd ránézett a követekre... – Menjetek el békességgel!

 

A százados barátai mindent értettek. Hitték, tudták, hogy most valami történt! Valami nagy dolog! Sietve indultak barátjuk házához.
– Gyere! – húzta Lévi kezét Sam. – Látni akarom, mi történt!

 

Siettek a virágos kert felé, ami most már teljes napfényben tündökölt. A százados frissen, örömmel jött ki a házból, szinte futott az érkezők elé. Mögötte jött szolgája, aki az imént még magatehetetlenül feküdt az ágyon.

– Csoda! – kiáltott fel Sam. – Milyen szomorú és kétségbeesett volt reggel a százados... Most meg szárnyal az örömtől!
– Gyere, keressük meg Jézust! – mondta Lévi sürgetően. – Ki tudja, meddig lesz a városban? Akarom látni Őt! Látni, ahogyan gyógyít, tanít... Ahogyan Isten országáról beszél...
– Igazad van! Jézusban van valami különleges. Valami lenyűgöző a beszédében, ami mindig hat rám.
– Akkor siessünk! – indult futásnak Lévi, mert meglátta a távolban Jézust.

 

Lukács evangéliuma alapján
Zöldi Józsefné