2004. december 25-én a keresztények Meulaboh-ban (Indonézia), és a városba akartak menni, hogy a Karácsonyt megünnepeljék, de a muszlim közigazgatás nem engedélyezte. A következőket mondták nekik:

– Keresztények, ha meg akarjátok a Karácsonyt ünnepelni, akkor ezt a városon kívül kell megtennetek, egy félreeső helyen, a hegyekben!

 

Mind a 400 keresztény legnagyobb óhaja az volt, hogy egy különleges istentiszteleten vegyenek részt a Megváltó megünneplésének alkalmából, így a városon kívül eső hegyekbe mentek. Mivel későre járt, élelmiszert is vittek magukkal, és úgy döntöttek, hogy ott éjszakáznak. Mivel ott decemberben éppen nyári meleg van, nem bánták ezt az elvonulást, ámbár plusz fáradságot jelentett. Ám annyira vágyták megünnepelni Jézus Földre-jöttét, hogy minden árat megadtak ezért. Felidézték a bibliai történéseket, Isten különleges tetteinek sorozatát, és énekekkel, imával köszönték meg a megváltás csodáját.

 

Másnap reggel, december 26-án nagy földrengés rázta meg Szumátrát, és ezt követően egy hatalmas cunami a földdel tette egyenlővé a várost. Sokan meghaltak, az élők hajléktalanok maradtak. De a keresztények a hegyekben biztonságban voltak.

 

Egyes megmenekült muszlimok azt a kijelentést tették, hogy:
– Miért haltak meg oly sokan közülünk, de egyetlen keresztény sem?
– A keresztények Istene megbüntetett minket, mert tiszteletlenek voltunk velük szemben, és nem bántunk jól velük.

 

Ha ezek a keresztények engedélyt kaptak volna, hogy a városban ünnepeljenek, mind meghalhattak volna. Szívük alázata miatt engedtek a nyomásnak és kimentek a hegyre, nem tudva, hogy milyen szerencsétlenséget hoz a holnap. Ismét beteljesedett az írás: „Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az Isteni haragnak, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek.”


A fenti történetet Bill Hekman, egy indonéziai pap is igazolta telefonon és E – mailben.
A „Calvary Life Fellowship” kiadása nyomán (2005. január 27).