Abban az évben legkisebb lányunk, Shelly, szokatlan karácsonyi ajándékot kapott. Az ő kis négy éve tökéletes kor volt a karácsonyhoz, képes volt megérteni az ünnep valódi jelentését, de még mindig teljesen elvarázsolta a hangulat. Ártatlan öröme gyermeki és magával ragadó volt – nagyszerű ajándék a szülőknek, emlékeztetve minket arra, hogy mit jelent a karácsony, függetlenül attól, hány évesek vagyunk.

A kisgyermek számára legértékesebb ajándék egy óriási buborékkészítő volt, amely a feltaláló ígérete szerint hatalmas, gomolygó buborékokat hoz létre, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy körbevegyenek egy tágra nyílt szemű négyévest. Shelly és én is izgatottan vártuk, hogy kipróbáljuk, de már sötétedett, így várnunk másnapig.

Miközben Shelly játszott, elolvastam a használati utasítást. A gyártó minden típusú szappant kipróbált a buborékok formálására, és úgy találta, hogy a Joy mosogatószer hozza létre leginkább az óriási buborékokat. Muszáj lesz vennem néhányat...
Másnap reggel nagyon korán ébredtem. Álmos elmémmel tudtam, hogy hamarosan kezdődik a karácsonyi ünnepség, ezért felkeltem, és a konyha felé vettem az utamat, hogy megfőzzem a kávét. A folyosón találkoztam a lányommal, aki már ébren volt, pufók kis kezében szorongatta a buborékfújót, négyéves kis szívében a karácsony reggelének varázsa izzott. Szeme ragyogott az izgalomtól, és megkérdezte:
– Apa, csinálhatunk most buborékokat?

Nagyot sóhajtottam és megdörzsöltem a szemem. Az ablakon át láttam, hogy a horizont épp csak kezd pirosodni. A konyhában állt a kávéskanna, amiből még nem csöpögött a korán kelő karácsonyi apukák aromás jutalma.
– Shelly – mondtam szigorú hangon, kissé bosszúsan. – Túl korán van. Még a kávémat sem ittam meg!

Ragyogó mosolya lehervadt. Azonnal lelkifurdalást éreztem, amiért felrobbantottam a fényes karácsonyi buborékot, kislányom csodaváró hangulatát az önzésemmel. Elfacsarodott a szívem. Hogyan is tehetném jóvá?
– Gyere ide, kislányom! – ültettem az ölembe, amíg szürcsöltem a friss kávét. Bágyadt szomorúsággal hajtotta szőke fürtjeit a vállamra. – Emlékszel, mit olvastunk tegnap? Ez a csodamasina csak akkor működik, ha megvesszük a Joy-t a boltban… És oda el is kell menni… (A közeli boltos az ünnep reggelén néhány órára kinyitott – a későn eszmélők kisegítésére.)

Néztem, ahogy felcsillannak kis szemei, amint egy pillanat alatt ráébredt, hogy nincs minden veszve.
– Ó, apa! – mondta azzal az őszinteséggel, lelkesedéssel és karácsonyi izgalommal, ami csak egy kisgyerek szívében él. – Te olyan aranyos vagy!
Rekordokat döntve értem a boltba, és pillanatok alatt kint voltunk a pázsiton, ahol óriási, gomolygó gömböket alkottunk – mindegyik megtelt örömmel, és ragyogott a karácsony reggeli napsütésben.

Ted A. Thompson