Karácsonyt ünnepeltek. A Hold fényesen világított. A Potomac folyón nagy hajó úszott felfelé Amerika keleti partvidékén.. Az előkelő hajó fedélzetén az utasok meleg takarókba burkolódzva ültek. Különleges este volt.
- Énekeljen nekünk valamit! - kérte egy hölgy az akkor híres énekest, Sankey-t.
- Énekeljek? - Sankey kétkedő pillantást vetett a feltűnően öltözött hölgyre.
- Én csak keresztény énekeket tudok!
- Na, akkor egy keresztény éneket kérek. - válaszolta mosolyogva az utas. - Ez az este különösen alkalmas erre, igy van, hölgyeim és uraim?
A jelenlevők buzgón bólogattak, így Sankey felállt. Levette a kalapját és egy pillanatig csendben állt - a holdfény megvilágításában - és elkezdett énekelni.
A folyó felett messze szállt a hangja - olyan tisztán, olyan megrázóan, hogy mindenkit magával ragadott. Sankey karácsonyi éneket akart énekelni, de elhatározásával ellentétben azt kezdte el: “Ó, mily hű barátunk Jézus, minden bajban megsegít..."
Mindnyájukat mélyen megérintette az ének, nemcsak a hang, hanem az ének szövege is. Senki sem szólalt meg az ének alatt.
S ekkor hirtelen a hajó másik végén felugrott egy férfi. Karakán embernek látszott. Gyors léptekkel közeledett Sankey-hez.
- Szolgált a szövetségi háborúban? - kérdezte durva hangon.
- Igen. - válaszolta Sankey - 1862 tavaszán.
- A 123. ezredben, a második zászlóaljban?
- Igen. - mondta Sankey másodszor is - De miért kérdezi ezt tőlem?
- Várjon még egy pillanatig. Nem állt őrséget egy teliholdas májusi éjszakán? Emlékszik erre?
- Igen. - válaszolta Sankey harmadszor is. - Nagyon is jól emlékszem.
- Én is! - mondta a férfi fojtott hangon - Mivel ez volt a legfurcsább és legjelentősebb éjszaka az életemben és az Önében is.
A hajó utasai érezték, hogy dráma van a levegőben. A feszültséget szinte vágni lehetett. Mindenki izgatottanfigyelt, mi is történt azon az éjszakán. A marcona utas folytatta a párbeszédet.
- Mint fiatalember, ebben a háborúban szolgáltam, csakhogy nem Önnel együtt, hanem az ellensége, a szecesszionisták oldalán. Azon az éjszakán én is őrségben voltam és messziről a teliholdnál láttam egy fiatal embert - az átkozott ellenséget állni. “Aha, fiam", mondtam magamban, miközben vállamhoz emeltem a fegyvert "Te aztán nem menekülsz meg tőlem! Tökfilkó, nem is sejted, hogy csak 10 másodperced van hátra."
Céloztam. - A holdfényben világosan láttam az ellenfelemet. - S akkor az ellenséges katona megmozdult. Fejét az ég felé emelte és elkezdett énekelni. Hát igen, mindenkinek van valami gyengéje, az enyém a zene. Erre letettem a fegyvert.
"Micsoda hangja van ennek a fickónak," gondoltam. -" Hadd éljen 3 perccel tovább, ezt hallanom kell." - Mit énekelt? Ugyanazt az éneket mint az előbb.
A következő résznél:
" Ha legnagyobb az ínséged,
Van segítőd, mit se félj!
Hozd az Úrhoz imádságban,
bármi kínoz, higgy, remélj!"
Valami megragadott. Nem tudom elmagyarázni, nem tudom, mi volt az. Még azt el kell mondanom, hogy az édesanyám éppen ezt az éneket énekelte olyan gyakran, régen, amikor még kisfiú voltam. De korán meghalt az édesanyám. Sokat bánkódtam utána. Ha tovább élt volna, belőlem is más ember lesz.
Valami visszatartott attól, hogy megöljem az ellenségemet, őt, egy másik anya fiát. De ez még nem minden. Egy hang szinte kiabált bennem: "Milyen erősnek és hatalmasnak kell lennie az Isten Fiának, hogy megmentse azt az ismeretlent a biztos haláltól!" - Mert figyeljen csak, lehetetlen volt számomra még egyszer célozni az ismeretlenre és megölni őt.
Amikor az előbb láttam Önt, hasonlóan, mint akkor, fejfedő nélkül a holdfényben és az éneket hallottam, amelyik az édesanyám éneke volt, összetört a szívem. Akkor, első alkalommal csak egy kis rés keletkezett, ma azonban teljesen összetört...! Segít nekem ezt a Jézus Krisztust megtalálni, aki másodszor is hozzám küldte Önt, hogy a helyes útra tereljen?
Sankey nem válaszolt. Átölelte az idegent és mindketten az öröm és a hálaadás könnyeit hullatták. Azon az éjszakán egy elveszett fiú talált vissza az Atyai házhoz.
Ira David Sankey (1840-1908)
Amerikai metodista énekszerző, énekes és evangélista.
Fiatal korában az Amerikai Polgárháborúban az északi-szövetség oldalán szol