Már éjfél is elmúlt, kezdett hűvös lenni az éjszaka. A bárányok is egymáshoz bújtak, így biztonságban érezték magukat, és nem is fáztak annyira. A pásztorok közelebb húzódtak a tűzhöz, fázósan igazították szorosabbra magukon a meleg takarót. Halkan beszélgettek, megtárgyalták a világ sorát. A tűz meghitt fénye világította arcukat az álmosító csendben.
Hirtelen vakító fény támadt, élesen világított rájuk. Ijedtükben szemük elé kapták a kezüket és riadtan néztek körül, mi történhetett? Rettegve keresték a földöntúli fényözön eredetét.
Egy bársonyosan mély, kedves, de mégis erős hang zengett a magas égből, betöltötte az egész teret:
– Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz, mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus. Ez pedig a jel számotokra: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
Ahogy ezt kimondta, megnyílt a Menny, angyalokkal telt meg az éjszakai égbolt, nappali világosság lett egyszerre. Ujjongó hangon énekeltek.
– Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!
Az öröm szinte tapintható volt, mindent betöltött. Amikor elhalkult az ének, az angyalok olyan hirtelen tűntek el, mint ahogy érkeztek. Bezárult felettük az égboltozat, a sötétben csak a csillagok hunyorogtak. Szemükben és szívükben azonban még ott vibrált a mennyei fény, a mennyi öröm.
– Hallottátok? Valami nagy dolog történt! – kiáltottam az egyik pásztor.
– Olyan nagy, hogy Isten hírnököt küldött hozzánk.
– Éppen hozzánk...
– Egy kisgyermekről beszél!
– Aki az Úr Krisztus, a Messiás!
– Ez aztán a nagy hír!
– A legnagyobb! A templomban mondta a pap Jeruzsálemben, hogy ha eljön a Messiás, akkor az egész emberiség sorsa megváltozik.
– Mire várunk még? Menjünk el mindannyian Betlehembe! Ott a kisgyermek, ahogy az angyal mondta.
– A bárányokat itt hagyjuk? Nem lesz bajuk?
– Itt hagyjuk. Isten vigyáz rájuk. Csak ezt az egyet viszem el ajándékba. – kapta fel a legszebb barikát egy öreg pásztor.
Örömmel, sietve mentek. Alig várták, hogy megpillantsák az isteni gyermeket. A város határában, az istállóknál halvány fényt láttak, arrafelé indultak. Lépéseik óvatosabbak lettek. Ahogy közel értek, megdobbant a szívük! Csak suttogva mondták:
– Ott az Újszülött!
Illő köszöntés után leborultak a gyermek körül. Nagy örömük könnyes imává szelídült, az angyalok szavait mondták ők is:
– Dicsőség a magasságban Istennek...
A pásztorok akkor még nem tudták, hogy Jézus azért jött erre a világra, hogy megváltson minket, életével fizessen a bűneinkért. Hogy újra kapcsolatunk lehessen Istennel Jézus Krisztus által. Ez a világ legcsodálatosabb híre! Örülj ennek, mert ez maga az ÉLET! Az örök élet lehetősége.
Ha nem tetted meg eddig, fogadd a szívedbe az Úr Jézust! Ha hívod Őt, imádkozol hozzá, akkor átérzed azt a csodálatos örömöt, amit a pásztorok is azon az angyalfényes éjszakán.
Zöldi Józsefné