Közeledett a Karácsony. Jancsi is azzal ment haza, hogy az iskolában is tanultak erről szóló dalokat, olyant mint a "Kis karácsony, nagy karácsony...", meg a "Szólj, csengő...". Jancsi másféle énekeket tanult otthon és a vasárnapi iskolában is.
Amikor barátjával, Márkkal, az ünnepről beszélgettek, elmondta, hogy ők a nagyszülőkkel együtt mozielőadásra mennek. Egy nagyszerű Mikulás–filmet néznek meg! Hívta Jancsit is.
– No, de éppen karácsony este? – csodálkozott Jancsi. – Hiszen Szenteste a család otthon van együtt. Előtte pedig a gyülekezetbe mennek, ahol az igazi karácsonyi történetet olvashatják a Bibliából.
Márk nem értette.
– Milyen az az igazi karácsonyi történet?
– Hiszen azt te is tudod! – kiáltott Jancsi örömmel.
– Nem tudok semmiféle történetről. Az én szüleim nem vallásosak, és én sem – hangzott Jancsi számára az elszomorító válasz.
– Ami az első karácsonyon történt, azt nem vallásos emberek találták ki! Krisztus születésétől – az első karácsonytól – számítjuk az éveket. Tudod, ahogy mondani szokták az időszámítást: Krisztus előtt, vagy Krisztus után…
– Te Jancsi, én ezekről semmit sem tudok! Elmondaná nekem valaki ezt az igazi történetet? Tényleg érdekelne!
– Anyukám nagyon jól tud mesélni! Szinte magad előtt látod a sziporkázó csillagok távoli derengését, a mélykék ég sötét némaságát, a hirtelen megjelenő angyalok mennyei fényességét! Egyszerre minden lüktet az örömtől!
– Hűha! Hát, te is nagyon jól tudsz mesélni! Ez izgalmasan hangzik!
– Megbeszélem anyukámmal… – búcsúztak el.
Jancsi mindent elmondott otthon édesanyjának. Úgy határoztak, hogy meghívják Márkot és néhány fiút az osztályból egy kis ünnepségre karácsony előtt. Elmondják nekik, hogy Isten az Ő egyszülött Fiát küldte a Földre, és felolvassák a Bibliából a karácsonyi történetet.
– A bölcseket és a pásztorokat is, hogy minél érdekesebb legyen, és énekeljünk igazi szép karácsonyi énekeket! – lelkesedett Jancsi.
– Jó – szólt közbe édesanyja. – És a végén megkérdezzük, ki mit jegyzett meg belőle. Aki jól válaszol, annak adunk valami kedves apróságot. Utána pedig vendégség lesz!
Jancsi hozzáfogott, hogy meghívókat írjon barátainak. Azt ugyan nem tudta, hogy az első hallás és az ünnepi részvétel után hisznek–e majd az Úr Jézusban, de már előre örült, hogy beszélhet nekik róla. Talált szép képeslapokat és könyvjelzőket. A legszebb betűivel ráírta: "Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)
Zúglói evangélikus közösség leírása alapján