A két legkisebb gyerekemmel voltam otthon. Csendben húztuk be a szoba ajtaját a kétéves Attilával, hogy a két hónapos kis Tibor föl ne ébredjen. Osontunk a konyhába, hisz ilyenkor karácsony előtt sok a dolog. Egyszer hallom, kopognak az ajtón. Kinéztem a kukucskálón, és egy kéregetőt láttam. Ritkán jött fel kéregető a negyedik emeletre, csak a kényszer hozott fel néhanapján egy-egy éhezőt.
Gondoltam, hamar megoldom a dolgot, kinyitom az ajtót, adok a kamrából valamit, és folytathatom a napi feladatomat. Amint kinyitottam az ajtót, egy asszony állt előttem egy kisgyerekkel, akit egy átkötőben a mellén tartott. A kicsi nyöszörgött, én pedig már fordultam, hogy valami ennivalót csomagoljak néki, de az asszony arra kért, hogy engedjem be, hogy a gyerekét tisztába tehesse. Míg magyarázta, hogy senki nem engedte be, és a kicsijét halaszthatatlanul tisztába kell tegye, addig két ember harcát éreztem magamban. Az ó emberemet, aki annyira fóbiás, hogy a vonaton nem tudtam a kezemmel megfogni a kosztól ragadó ajtót, inkább könyökkel löktem, és a másik ember, akit arra neveltek, hogy bárki legyen az, az ajtót megnyitjuk előtte és befogadjuk.
Pillanatok töredéke alatt valaki megszólalt bennem. Döntöttem! Mondtam a cigány asszonynak, hogy jöjjön be. Eszembe jutott a nagymamám, aki gyakran mondta, mikor gyerek voltam, hogy amikor befogadunk valakit, Jézust fogadjuk be.
Bementünk a szobába, kiterítettem egy gyolcslepedőt a kanapéra, amire oda helyezte a kicsit. Gyönyörködtem a kisbabában, kislány volt. Kiderült, hogy csak pár hetes.
Elővettem a pici fiam pelusait, belőlük adtam az anyukának, majd elővettem egy kis csomagot, amibe kislányruhák voltak. Amikor a kis Tibort vártam, nem tudtam, hogy fiú vagy lány lesz, így a kislánykelengyéket a már elkészült mézeskalácsot és egy kevéske élelemből kicsiny csomagot készítettünk, amit aztán a kelengyék mellé csatolva odaadtunk a kis Attilával, mert ugye, be kellett vonni őt is a ténykedésekbe.
Az asszony meleg tekintete azóta is végigkísér. Olyan sok áldást mondott családomra, hogy az még ma is tart!
Miután a látogató elment, akiben fantáziám Máriát vélte felfedezni, hozzáfogtam teendőimhez. Gondolatom azonban ott járt a rongyokba csavart kis csöppségen, és azon a Gyermeken, akit Mária bugyolált be, aki az Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus!
Kisné Ady Éva