Karácsony közeledett, mindenki igyekezett lezárni a munkáját, hogy a szent estén a családjával lehessen. Én is munkából tartottam hazafelé, amikor a kocsim fulladozni, prüszkölni kezdett, majd teljesen leállt. Alig sikerült bearaszolnom egy benzinkútra. Csak annak örültem, hogy nem kell akadályoznom a forgalmat az autópályán, és lesz egy kicsit melegebb hely, ahol megvárhatom az autómentőt.

 

Mielőtt telefonáltam volna, láttam, hogy egy nő jött ki a benzinkút boltjából, megcsúszott a jégen, és elesett. Odasiettem hozzá, hogy segítsek.

 

Rázta a zokogás, de nem sérüléstől. Fiatal nő volt, aki nagyon kimerültnek tűnt, szeme alatt sötét karikák voltak. Ősrégi autója tele volt cuccokkal, hátul 3 gyerekkel…

- Jól van? Segíthetek valamit?

- Nem akarom, hogy a gyerekeim sírni lássanak… Kaliforniába tartok, de nagyon nehéz most nekem…

- Imádkozott már?

 

Meghökkenve nézett rám, kicsit elhátrált tőlem, de biztosítottam róla, hogy nem vagyok őrült.

- Isten látta a könnyeit, és ideküldött engem.

 

Kivettem a bankkártyámat, és áthúztam a benzinkút kártyaolvasóján.

- Bátran töltse tele az én számlámra!

 

Miközben tankolt, elmentem a szomszédos McDonald's-hoz, és vettem 2 nagy zacskó ételt, néhány ajándékutalványt, amit később beválthat egy másik helyen ételre, és egy nagy csésze kávét. Odaadta az ennivalót a gyerekeknek az autóban, akik farkasként estek neki, mi pedig a töltőnél állva sült krumplit ettünk és beszélgettünk egy kicsit.

 

Megmondta a nevét és azt, hogy a közelben lakott… A férje két hónapja meghalt, az ő keresetéből nem tudtak megélni. Végül kétségbeesésében felhívta a szüleit, akikkel körülbelül 5 éve nem beszélt. Kaliforniában éltek, és beleegyeztek, hogy elmenjen hozzájuk, és megpróbáljon ott talpra állni.

 

Így hát mindent bepakolt a kocsiba, amije volt. Azt mondta a gyerekeknek, hogy Kaliforniába mennek karácsonyra, de azt nem tudják még, hogy ott fognak lakni.

 

Odaadtam neki a kesztyűmet és egy kis ölelést, majd imádkoztam vele, hogy biztonságban legyen az úton. Amikor a kocsimhoz sétáltam, átkiáltott:

- Szóval, maga olyan, mint egy angyal? Vagy ilyesmi…

 

Elérzékenyültem…

- Az évnek ebben a szakaszában az angyalok nagyon elfoglaltak, ezért Isten néha rendes embereket használ.

 

Hihetetlen volt részese lenni egy csodának. És persze, amikor beültem az autómba, azonnal beindult és gond nélkül hazavitt. Holnap beadom a szervízbe ellenőrzésre, de gyanítom, hogy a szerelő sem talál semmi hibát… Isten állította le, hogy találkozzam ezzel a bajbajutott családdal.